top of page

Egy éve szántam oda magam igazán a Cranionak. Kicsit több.

Annak a kapcsolódásnak amiben a saját univerzális érzékenységemet jószándékkal megélhetem, amelyben úgy érinthetek és úgy lehetek jelen másoknak, ahogyan azt érdemes.


Éreztem hetekkel ezelőtt hogy fordulóponthoz érkeztem, de még nem tudtam, hogy pontosan "mi van az asztalon". Mostmár tudom és érzem. Egy olyan szintlépés, egy olyan belső minőségi váltásban vagyok ami ezután megadja a kérdésetekre a választ, ha kezelés végén azt kérditek:


"Te mit éreztél?"

Mert érzek, és látok nagyon sok mindent. Aminek helye van, amivel lehet foglalkozni. Rengeteg sérülést, törést a lelken, az életeken átívelő testen, ami előttem van, amit érintek.


Amire van jogosítványom azt tisztítom is, ám egy részét elzártam magamtól eddig mert az volt a megélésem, hogy ezzel a mélységgel nem tudok mit kezdeni, nem kell mondanom, vagy nincs idő rá.


Ezután lesz. Lesz képesség, idő és tér is neki.

Így az elmúlt évet izgalmas gyakorlásnak tekintem a fizikai érzékelés világában, amiben páratokkal valódi mélységeket éltünk meg és tapasztalhattatok engem különböző, számomra is új minőségekben. Átélhettetek csodálatos és megmagyarázhatatlan testi érzeteket, belső testi és lelki utazásokat.


Én is így tettem, mert ott vagyok és érzem, látom. Mert érzem ami van. Sokszor a saját testi érzeteimmel másolom azt ami benned folyik, az alapján érintek, veszek levegőt vagy fújok ki, állítok erősséget vagy alkalmazok egy technikát. Beleérzssel vagyok jelen.



Ami most következik az, ha úgy tetszik a level 2.0. No bullshitin'!


Nyílás egy magasabb tiszta minőség felé, ahol az egység szeretetteljes végtelen fényéből lehetek jelen. Neked, nektek, magamnak.


Ez a kép az előretekintésem szívből való megnyilvánulásának szimbóluma.

Köszönöm AI.


Változások hamarosan, folyamatosan.

2 views

Comentarios


bottom of page